Erkölcsi válság van a világban, és mély meghasonlottság. Gyilkosságok dátumait, vesztes és ostoba forradalmakat, áruló „hősöket” és hóhérokat ünnepel a világ, miközben az igazakról mindenki megfeledkezik, mert ez a parancs.
A jó rosszá lett, a rosszat pedig példaként állítják. A gyilkost védik, az áldozatot elítélik. Kollektív bűnösöket csináltak a népekből, de a szenvedő nemzeteket, amelyeket Európa tett földönfutóvá, nem illeti bocsánatkérés.
A most megtámadott nemzetek mindegyike elkövette másn azokat a bűnöket, amelyeket ma rajta és ellene követnek el a megszállók. Az egyik régi bűn ünneplése közben tömeget öl meg egy kamionos, majd a mise alatt megölik a misét bemutató papot,. S mindkét cselekmény döbbentet váltott ki a társadalomban.
Pedig a Nizzában ünnepelt 1789-es dátumhoz épp olyan papgyilkosságok kötődnek, mint a Ruen-i érsekség öreg papjának lefejezése…
Erkölcsi válság van tehát Európában, a liberális szenny által okozott katasztrófa, egy olyan válsággal együtt, amely nem ismer kegyelmet, mert számára a hatalom és a világ kormányzásának őrülete fontos… semmi más. Nincs a számára vallási vagy nemzeti közösség, művészeti éték, kultura… a lakosság pedig maga a túlnépesedés, amelyet ki kell irtani, meg kell tizedelni.
Ha kell, milliókat mozdít el fegyverrel vagy pénzért, hogy gyilkoljon ott, ahová küldik, s majd leöli a gyilkosokat is, ha elvégezték a munkát, kiirtották a keresztényeket Európából… Másutt csak a történelmi relikviákat kellett hatalmas kalapácsokkal szétverni. Mert múltja nem lehet másnak… a történelem nem létezik… mások számára.
Erkölcsi válság van, s 500 millió ember döbbenten, mint a reflektorfényben megdermedt őz, mozdulatlanul várja a véget… a halált, a bevásárlóközpontban a golyózáport, az ünneplés alatt a nemi erőszakot, a robbantás általi kivégzést. Mert a nemzetállamok vezetői megfizetett gyilkossegédek, liberális vérengzők, akik ayokat tartóztatják le, akik a terror, akik Európa megsemmisítése ellen mernek szólni. 500 millió ember képtelen egyetértésben cselekedi, s tovább éptjük a hazugságvárakat, s próbáljuk navigálni országainkat, amelyek felett össze-össze csapnak a liberális, gyilkos politika hullámai.
Erkölcsi válság van a világban, s mély meghasonlottság. Gyilkosságok dátumait, vesztes és ostoba forradalmakat, áruló „hősöket” és hóhérokat ünnepel a világ, miközben az igazakról mindenki megfeledkezik, mert ez a parancs. A jó rosszá lett, a rosszat pedig példaként álltják. A gyilkost védik, az áldozatot elítélik.
Kollektív bűnösöket csináltak a népekből, de a szenvedő nemzeteket, amelyeket Európa tett földönfutóvá, nem illeti bocsánatkérés.
Mi megvédjük magunkat?
Árulóink habzó szájjal panaszkodnak Európa vérgőzös vezetőinek, de Magyarország nem lesz még egyszer 150 évre a muszlim gyilkosok prédája – reméljük. Európa pedig szenvedi azt a fájdalmat, amelyet 500 éve mi szenvedtünk el azért, hogy védjük őket, védjük a keresztény értékeket…
Végül majd azok kerülnek az elszámoltatás bírái elé, akik a mai helyzetet generálták. Mert minden bűn elnyeri a maga büntetését.
Milyen jó volna ma katonának, ha élne az a hárommillió magyar, akit saját anyja irtatott ki a Kárpát-medencében az uóbbi 50 év alatt… Akkor talán bizonyosak lehetnénk saját megmaradásunkban… Mert erkölcsi válság van, terror van és még mindig nem érti Európa 500 millió lakosa, hogy a percei megszámláltattak…. hogy VÉGE!
Amikor Krisztus teste és vére – szenvedése – összekeveredett az öreg francia pap, Jacques Hamel torkán kihabzó vérével, akkor megkezdődött a végítélet! Itt az ideje komolyan venni és imádkozni… mint a halálos ágyonn fohászkodó beteg:
– Istenem segíts! Magyarok Nagyasszonya Könyörögj érettünk!
Stoffán György
magyartudat.com